Testvérvárosi futás Szászrégenbe 2016

1999 Espelkamp. 2002 Haaksbergen. 2016 Szászrégen.

A Nagykőrösi Basafa Szabadidő és Tömegsport Közhasznú Egyesület tagja ezekbe a testvérvárosokba már futva eljutottak. A futásokat a kecskeméti Boróka Szabadidősport Egyesület, tagjainak segítséggel teljesítették.

Az espelkampi futást az akkor még aktív tevékenységeket folytató, Nagykőrösi Vállalkozók Egyesülete szervezte.  Akkor 9 futó folyamatos, éjjel-nappal futással, kerékpáros támogatással teljesítette a közel 1400 km-es távot. 7 segítő személy kísérte őket az úton. A sikeres futáson felbuzdulva 2001-ben a holland testvérvárost, Haaksbergent kerestük meg. Hosszas egyeztetés után, 2002-ben 18-fős csapattal, napi kb. 150 km-es szakaszokra osztva teljesítettük az 1600 km-es távot. A szervezést az egyesületek és a NATKA vállalta fel. A futásnak célt is találtunk, a Nagykőrösi Mozgáskorlátozottak Egyesületének szerveztünk gyűjtést. A holland fél közreműködésének köszönhetően egy mikrobuszt kapott az egyesület

14 év után újabb kihívás várt a fiúkra. A civil kapcsolatok felelevenítése után találtunk partnereket Szászrégenben a szervezési munkákhoz. A futás célja, a magyarfülpösi Szivárványház támogatására, adománygyűjtés. 10 futó és 3 kísérő indult el Nagykőrösről Szászrégenbe szeptember 11-én. A futók: Bapcsán Zoltán, Fanczal István, Hajdú Levente, Lovas Zoltán, Nagy Tamás, Papp Gábor, Szombath Tibor, Tasi Tibor, Tóth Tibor, Török István. A három segítő: Bielik József, Búz Ambrus, Tasi Attila. Külön érdekessége volt az indulásnak, hogy a Nagykőrösön tartózkodó szászrégeni delegáció tagjai is a búcsúztatók között voltak. Kerékpárosok és motorosok kísérték a Cifrakertből a futókat, Nagykőrös határáig. Az 560 km-es távot 6 napra osztottuk fel. Az első öt napon 90 - 110 km-es táv várt ránk. Egy napot két szakaszra osztottuk fel. Egy futóra 9-12 km jutott egy nap. Májusban végig mentünk a futás teljes útvonalán. Ekkor láttuk, hogy lesznek nagyon forgalmas szakaszok, de lesznek autóval alig járható utak is. Ezt dokumentálva készültek, napokra, szakaszokra lebontott kistérképek, a futók részére.

Az első napon Kardosig jutott el a csapat. A szállás Szarvason volt. A 44-es út forgalma miatt, ahol nem volt kerékpárút, rendőri biztosítást kaptunk. Másnap már átléptük az országhatárt. A futás vége aznap, Tenke központja volt, a szállást Nagyszalontán foglaltunk. Búz Ambrus szervezési munkájának köszönhetően Tódor Albert, Nagyszalonta korábbi polgármestere fogadta a csoportot. Dánielisz Endre, 91 éves irodalomtörténész, író a központban található szobrok történetén keresztül, beszélt Nagyszalontáról. Majd egy rendhagyó tárlatvezetésben részesített minket Darvasi Zoltán a Csonka-toronyban elhelyezett Arany János Emlékmúzeum igazgatója. Szállásunk egy olyan egyházi iskolában volt, ahol hátrányos helyzetű magyar gyerekekkel foglalkoznak. Reggel az adományokból adtunk az iskolában dolgozó tanároknak, diákoknak. A következő nap várt a legnehezebb nap a futókra. A nap végén Pádisra kellett feljutnunk. Az út utolsó 20 km-es szakasza 17%-os emelkedőt is tartogatott. 500 méteres magasságból kellett felérni 1300 méterre. 17 órára mindenki beérkezett a szálláshelyre, egy turista központba. Mivel az éjszakák hűvösek voltak, beindították a fűtést. Így kellemes hőmérsékletű, központi fűtéses faházakban, pihenhettük ki a nap fáradalmait. Reggel 8°C-os hőmérséklet várt a faházakból kilépve. Ezen a napon már Kolozsvárig kellett eljutni. A Padisról levezető út első 10 km-e volt az autóval alig járható szakasz. A 10 km/óra volt a maximális sebesség, amit ezen a szakaszon el lehetett autóval érni. De így is nagy figyelmet igényelt a gépkocsivezetőktől, beszakadt úttest, és sok szikla nehezítette az előrejutást. Több vízátfolyáson kellet átmenni, ahol nem lehettett tudni milyen mély árkot fed el a víz. Szerencsére mindhárom autó átjutott ezen a szakaszon is. A napi szakasz végen az egyik legforgalmasabb út várt a futókra, Gyalu és Kolozsvár között. Sajnos a kamionvezetők nem vették minden esetben figyelembe a sárga villogó lámpát és a kocsin levő feliratot. A futónak többször kellett a padkán futni emiatt. Ezt a útvonalat is sikerül balesetmentesen teljesíteni.

Kolozsváron a Kolozsvári Magyar Főkonzulátusról, Polonyi Géza tanácsos, konzul fogadta a csapatot. Átadta a főkonzul úr üdvözletét, és felajánlotta segítségét. Szállásunk a Vila Diakóniában volt. Vacsorára természetesen, kolozsvári töltött káposztával vártak. A következő napon, a főtérről, a Mátyás szobortól indult az első futó.

A napi szakasz végén, Marosvásárhelyig jutottunk el. Már útközben jöttek a telefonok. Érdeklődtek, szászrégeni barátaink, hogy mikor indulunk Marosvásárhelyről. Szatmári Imre reggel meg is jelent Vásárhelyen, hogy közösen fussa le az utolsó 38 km-es távot a fiúkkal. Kántor Imre, Vajdaszentiványnál csatlakozott a csapathoz. Majd egyszer csak kerékpárosok jöttek szembe a futókkal. Györfi István és kerékpáros csapata. Szászrégenből jöttek, hogy a futókkal együtt tegyék meg a hátralevő szakasz. Beresztelkénél, Pampel Attila motoros csapatából négy motoros várt ránk. A találkozó pontig hátralevő 3 km-es szakaszt motorosok felvezetésével tettük meg. A Gliga étterem parkolójában vártak a civil szervezetek képviselői, gyerekek a Szivárványházból, a Gyöngyvirág néptánccsoport tagjai. A Nagykőrösön járt szászrégeni kórusból is többen ott voltak, és még sok ismerős. Ott volt két nagykőrösi is, Nagy Ferenc és Papp Éva. Ők Ady István református lelkész vendégeiként tartózkodtak Szászrégenben. Megérkezett Nagy András, Szászrégen korábbi polgármester is. Ő is beállt a futók közé. Rendőri felvezetéssel indult a csapat a Városházáig, Szászrégen főterén át. A legjobb időzítéssel megérkezett az adományokkal Csőke Sándor és Magyar Gábor is.

Itt Márk Endre alpolgármester fogadta a futókat. Majd okleveleket adott át.. Este vacsorára voltunk hivatalosak, ahol a szászrégeni civil szervezetek képviselői és Márk Endre alpolgármester köszöntötte a futókat. Lehetőség volt a további tervekről beszélgetni.

A szombati napon volt a Szivárványházban a 3. alkalommal, a motorosok álltal megrendezett jótékonysági nap. Azért mentek Magyarfülpösre, hogy pénzbeli adománnyal segítség a ház működését. Az első évben 7 motorral, tavaly 43, az idén 75 motorral voltak jelen a találkozón. Ekkor adtuk mi is át a nagykőrösiek által gyűjtött adományokat. (tartós élelmiszer, gyerek ruhák, magyar könyvek).

A Szivárványházban lakó gyerekek ezen a hétvégén nem mentek haza, hiszen ez a találkozó nekik szólt. Az érkező nagykőrösi fiúkat, Már az első percekben befogadták. Közvetlenek, beszédesek, érdeklődőek voltak. Ady István, lelkész, a Szivárványház vezetője elmondta, hogy ezek a gyerekek ki vannak éhezve a szeretetre. A nagykőrösiek, vaddisznó pörköltet fűztek, aminek nagy sikere volt. Késő estig tartó beszélgetés, éneklés zárta a napot.

Vasárnap a búcsú percei voltak. Sok gondolat fogalmazódott meg a DIO ház udvarán, ahol a szászrégeni tartózkodás alatt a csapat lakott. Reméljük nem csak gondolatok, hanem majd a tettek is bizonyítják, hogy volt értelme ennek a hatalmas vállalkozásnak.

 

Támogatók:

Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata, Bielik Kft., Zorge Kft., Bonduelle Kft., Dónáth Élelmiszer Kft., Delta Vaskereskedés, NATIX Kft., Magistratum Stúdió Kft., Izsáki Házitészta Kft., Kaszap Zoltán, Várkonyi Ferenc, Béja István, Bonduelle Central Europe Kft., Csőke Sándor (Tisza-Qualiti Kft.), Kustár Tamás (Olasz-Kustár Kft.), Fehér pékség, Nagykőrös Város Önkormányzata, Erdélyi Bútorbolt